1Modul

Vektorok, erők megadása

Minden statikai számítás itt kezdődik: hogyan írunk le egy erőt számokkal, hogyan adunk össze erőket, és mit jelent az, hogy egy test egyensúlyban van.

  • Komponensekre bontás
  • Vektorműveletek
  • Erőrendszerek fajtái
  • Egyenértékűségi kijelentés
  • Egyensúly, zéruserő
  • Skaláris és vektoriális szorzat
  • Térbeli vektorok

1. rész

Elmélet

Tizenegy rövid alfejezet, a tankönyv 2.4. és 3.1–3.3. fejezetének gondolatmenetén. Az ábrákat próbáld ki: a mozgatható ábrák többet tanítanak, mint tíz sor magyarázat.

1.1 Mi az erő, és mivel adjuk meg?

Az erő a testek kölcsönhatásának mértéke: olyan hatás, amely a test mozgásállapotát vagy alakját megváltoztathatja. Vektormennyiség — nem elég megmondani, hogy mekkora, azt is tudni kell, merre hat és hol támad. Egy erőt négy adat jellemez: a támadáspont, a hatásvonal (a támadásponton át az erővektorral párhuzamosan húzott egyenes), a nagyság és az irány a hatásvonalon belül.

Mivel egy erő hatása attól is függ, hol támad (egy seprűnyelet a végén vagy a közepén megfogva más erőt kell kifejtenünk ugyanahhoz a vödörhöz), az erő kötött vektor: a támadáspont hozzátartozik. A megadásához ezért a támadáspontba mutató r‾\underline{r} helyvektor és az F‾\underline{F} erővektor együtt kell — síkban ez 2 + 2 = 4 szám, térben 3 + 3 = 6 szám. (A 2. modulban megjelenő nyomaték ezzel szemben szabad vektor lesz.)

Az erő mindig kölcsönhatásból származik: ha az egyik test erőt fejt ki a másikra, a másik ugyanakkora és ellentett erővel hat vissza — ez a hatás–ellenhatás törvénye. Merev testek statikájában az erő a saját hatásvonala mentén szabadon eltolható anélkül, hogy a test egyensúlya megváltozna; ez teszi lehetővé, hogy erőrendszereket egyszerűbb, egyenértékű rendszerekkel helyettesítsünk.

Az erő megadása helyvektorral és erővektorral (tankönyv 3.1–3.2)
r‾=[rxry], F‾=[FxFy] (sıˊkban: 4 szaˊm)r‾=[rxryrz], F‾=[FxFyFz] (teˊrben: 6 szaˊm)\underline{r} = \begin{bmatrix} r_x \\ r_y \end{bmatrix},\ \underline{F} = \begin{bmatrix} F_x \\ F_y \end{bmatrix}\ (\text{síkban: 4 szám})\qquad \underline{r} = \begin{bmatrix} r_x \\ r_y \\ r_z \end{bmatrix},\ \underline{F} = \begin{bmatrix} F_x \\ F_y \\ F_z \end{bmatrix}\ (\text{térben: 6 szám})
A tankönyvben ígyHincz–Németh 3.1.2

A tankönyv háromféle jelet használ ugyanarra az erőre: FF (dőlt, aláhúzás nélkül) az erő nagysága, egy szám; F‾\underline{F} (aláhúzva) az erővektor, a komponensek oszlopa; a kalligrafikus F\mathcal{F} pedig a teljes erő a támadáspontjával együtt — ez szerepel az erőrendszerekben és az egyenértékűségi kijelentésekben. Kézírásban az aláhúzás jelöli a vektort; ezen az oldalon is így írjuk.

hatásvonaltestxαnagyság: FFtámadáspontaz irányt az α szög adja meg
1. ábraAz erő négy jellemzője: támadáspont, hatásvonal, nagyság és irány.

1.2 Komponensekre bontás

Egy síkbeli erőt kétféleképpen adhatunk meg: vagy a nagyságával és a hajlásszögével, vagy a két komponensével (a koordinátatengelyekre vett merőleges vetületekkel, oszlopvektorban egymás alá írva). A kettő ugyanazt az információt hordozza, csak más alakban — és a számoláshoz szinte mindig a komponenses alak a kényelmesebb, mert komponenseket egyszerűen össze lehet adni.

Oda

Nagyságból komponensek

Fx=Fcos⁡αF_x = F\cos\alpha
Fy=Fsin⁡αF_y = F\sin\alpha

Feltéve, hogy az α\alpha szöget az xx tengelytől mértük.

Vissza

Komponensekből nagyság és irány

F=Fx2+Fy2F = \sqrt{F_x^2 + F_y^2}
α=arctg⁡FyFx\alpha = \operatorname{arctg}\frac{F_y}{F_x}

Az arctg⁡\operatorname{arctg} csak −90∘-90^\circ és +90∘+90^\circ közé ad eredményt, ezért az ábra alapján mindig ellenőrizd a síknegyedet.

Próbáld ki

xyα = 40°F = 5,0 NFx = 3,83Fy = 3,21

Húzd a vektor végét, vagy állítsd a csúszkákat.

Komponensek

Fx=Fcos⁡α=5,0⋅cos⁡40∘=3,830 NF_x = F\cos\alpha = 5{,}0\cdot\cos 40^\circ = 3{,}830\ \text{N}
Fy=Fsin⁡α=5,0⋅sin⁡40∘=3,214 NF_y = F\sin\alpha = 5{,}0\cdot\sin 40^\circ = 3{,}214\ \text{N}
I.síknegyed → Fx > 0, Fy > 0
A leggyakoribb hiba: felcserélt szinusz és koszinusz

A cos⁡\cos és a sin⁡\sin nem a komponenshez, hanem a szöghöz tartozik. Ha a szöget az xx tengelytől méred, a vízszintes komponenshez koszinusz jár. Ha viszont a rajz az yy tengelytől adja meg a szöget — és a feladatlapokon ez gyakran így van —, akkor felcserélődnek. Ne képletet magolj: rajzold be a derékszögű háromszöget, és nézd meg, melyik befogó van a szög mellett (szög melletti befogó / átfogó = koszinusz, szöggel szemközti befogó / átfogó = szinusz).

αxyFx = F·cos α, Fy = F·sin αβxyFx = F·sin β, Fy = F·cos β
2. ábraUgyanaz az erő, kétféleképpen megadott szöggel. A képlet nem ugyanaz.

1.3 Vektor-szótár: egységvektor, ellentett, kivonás, skalárszoros

Néhány fogalom, amely a tankönyv 2.4. fejezetében szerepel, és amelyre a következő alfejezetek lépten-nyomon hivatkoznak.

1 hosszúságú

Egységvektor

Olyan vektor, amelynek hossza 1: ∣e‾∣=1|\underline{e}| = 1. Csak irányt hordoz. Bármely vektorból készíthetünk egyet, ha elosztjuk a hosszával: e‾a=a‾/∣a‾∣\underline{e}_a = \underline{a}/|\underline{a}|. A tengelyirányú egységvektorok:

i‾=[100],j‾=[010],k‾=[001]\underline{i} = \begin{bmatrix} 1 \\ 0 \\ 0 \end{bmatrix},\quad \underline{j} = \begin{bmatrix} 0 \\ 1 \\ 0 \end{bmatrix},\quad \underline{k} = \begin{bmatrix} 0 \\ 0 \\ 1 \end{bmatrix}

0 hosszúságú

Nullvektor

Olyan vektor, amelynek hossza 0: 0‾\underline{0}. Iránya nem meghatározott — ha kell, tetszőleges irányúnak gondolhatjuk. Az egyensúly nyelvén ez a zéruserő, jele az erőrendszereknél O‾\underline{O}. Ellentettje önmaga.

Előjelváltás

Ellentett vektor

Az a‾\underline{a} ellentettje az a vektor, amelyet hozzáadva nullvektort kapunk: a‾+(−a‾)=0‾\underline{a} + (-\underline{a}) = \underline{0}. Komponensenként ellentett, ugyanolyan hosszú, rajzban csak a nyíl fordul meg.

a‾=[710] ⇒ −a‾=[−7−10]\underline{a} = \begin{bmatrix} 7 \\ 10 \end{bmatrix} \ \Rightarrow\ -\underline{a} = \begin{bmatrix} -7 \\ -10 \end{bmatrix}

Ellentett hozzáadása

Kivonás

a‾−b‾=a‾+(−b‾)\underline{a} - \underline{b} = \underline{a} + (-\underline{b}), komponensenként. Rajzban: a két vektort közös kezdőpontból mérve az a‾−b‾\underline{a} - \underline{b} a b‾\underline{b} végpontjából az a‾\underline{a} végpontjába mutat. A sorrend számít: a‾−b‾=−(b‾−a‾)\underline{a} - \underline{b} = -(\underline{b} - \underline{a}).

[345]−[469]=[−1−2−4]\begin{bmatrix} 3 \\ 4 \\ 5 \end{bmatrix} - \begin{bmatrix} 4 \\ 6 \\ 9 \end{bmatrix} = \begin{bmatrix} -1 \\ -2 \\ -4 \end{bmatrix}

Nyújtás, fordítás

Szorzás skalárral

Minden komponenst ugyanazzal a számmal szorzunk. A vektor megnyúlik vagy összenyomódik, negatív skalárnál meg is fordul. A (−1)⋅a‾(-1)\cdot\underline{a} éppen az ellentett, az a‾+a‾=2a‾\underline{a} + \underline{a} = 2\underline{a}.

1,5⋅[4−8−3]=[6−12−4,5]1{,}5\cdot\begin{bmatrix} 4 \\ -8 \\ -3 \end{bmatrix} = \begin{bmatrix} 6 \\ -12 \\ -4{,}5 \end{bmatrix}

Jelölés

A mértékegység a vektor elé

Fizikai vektornál minden komponens és a nagyság is ugyanazt a mértékegységet viseli. A mértékegységet ezért skalárszorzóként egyszer, a vektor mögé írjuk — nem minden elemhez külön.

F‾=[2 kN−1 kN3,2 kN]=[2−13,2] kN\underline{F} = \begin{bmatrix} 2\ \text{kN} \\ -1\ \text{kN} \\ 3{,}2\ \text{kN} \end{bmatrix} = \begin{bmatrix} 2 \\ -1 \\ 3{,}2 \end{bmatrix}\ \text{kN}

Próbáld ki – vektorműveletek rajzban és számmal

xyba + bab

Húzd a nyilak végpontját. A lila nyíl az eredmény, a szaggatott a szerkesztés.

Művelet

a‾=[4,02,0],b‾=[1,53,0]\underline{a} = \begin{bmatrix} 4{,}0 \\ 2{,}0 \end{bmatrix},\qquad \underline{b} = \begin{bmatrix} 1{,}5 \\ 3{,}0 \end{bmatrix}
a‾+b‾=[4,0+1,52,0+3,0]=[5,55,0]\underline{a} + \underline{b} = \begin{bmatrix} 4{,}0 + 1{,}5 \\ 2{,}0 + 3{,}0 \end{bmatrix} = \begin{bmatrix} 5{,}5 \\ 5{,}0 \end{bmatrix}
∣a‾∣=4,472,∣a‾+b‾∣=7,433|\underline{a}| = 4{,}472,\quad |\underline{a}+\underline{b}| = 7{,}433

Láncolás: a b‾\underline{b} kezdőpontját az a‾\underline{a} végpontjához toljuk, az összeg az a‾\underline{a} kezdőpontjából a lánc végébe mutat. A szürke szaggatott a paralelogramma másik oldala — ugyanoda vezet.

1.4 Vektorok összeadása

Két erő összegét szerkesztéssel a paralelogramma-szabállyal vagy a vele egyenértékű láncszabállyal (nyílfolytonos összefűzés) kapjuk meg: a második vektort az első végéhez illesztjük, és az összeg az első kezdőpontjától a második végpontjáig mutat. Több vektornál ugyanez folytatódik, így alakul ki a nyílt vektorsokszög. A sorrend közömbös: a‾+b‾=b‾+a‾\underline{a} + \underline{b} = \underline{b} + \underline{a}, és a háromszög-egyenlőtlenség miatt ∣a‾+b‾∣≤∣a‾∣+∣b‾∣|\underline{a} + \underline{b}| \le |\underline{a}| + |\underline{b}|.

Számításban viszont sosem szerkesztünk: komponensenként adunk össze. Ez a modul legfontosabb gyakorlati szabálya.

Az összeadás komponensenként
R‾=∑F‾i⟺Rx=∑Fix,Ry=∑Fiy\underline{R} = \sum \underline{F}_i \quad\Longleftrightarrow\quad R_x = \sum F_{ix},\qquad R_y = \sum F_{iy}
LáncszabályF₁F₂Ra másodikat az első végéhez fűzzükParalelogramma-szabályF₁F₂Rközös kezdőpontból, az átló az eredő
3. ábraA két szerkesztési szabály ugyanarra az eredőre vezet.
Ezt jegyezd meg

Az eredő nagysága általában nem az egyes erők nagyságának összege. ∣F‾1+F‾2∣|\underline{F}_1 + \underline{F}_2| csak akkor egyenlő F1+F2F_1 + F_2-vel, ha a két erő pontosan egy irányba mutat. Ha ellentétes irányúak, a különbségüket kapod.

1.5 Erőrendszerek fajtái

Ritkán vizsgáljuk egyetlen erő hatását. Egy vagy több testre ható erők csoportját erőrendszernek nevezzük, és közös zárójelben soroljuk fel az erőit: (A‾,B‾,F‾1)(\underline{A}, \underline{B}, \underline{F}_1). A felsorolás az erők minden tulajdonságát tartalmazza (nagyság, irány, támadáspont), a sorrend közömbös, és az erőrendszernek nem kell egy testre ható összes erőt tartalmaznia.

Az erők elhelyezkedése alapján az erőrendszer síkbeli (minden erő egy közös síkban hat) vagy térbeli; és ettől függetlenül

  • közös hatásvonalú, ha minden erő hatásvonala egybeesik;
  • közös metszéspontú, ha minden hatásvonal ugyanazon a ponton megy át;
  • párhuzamos, ha minden hatásvonal párhuzamos;
  • általános helyzetű (szétszórt), ha a fentiek egyike sem teljesül — akár egyetlen erő miatt sem.

A kettő kombinálható: „közös metszéspontú síkbeli”, „párhuzamos térbeli” stb. Ebben a modulban a közös metszéspontú erőrendszerekkel dolgozunk; a párhuzamos és a szétszórt rendszer eredőjét a 2. modulban számoljuk, mert ahhoz már a forgatónyomaték is kell.

Közös hatásvonalúKözös metszéspontúPárhuzamosÁltalános helyzetű (szétszórt)F₁F₂F₃F₁F₂F₃F₁F₂F₃F₁F₂F₃
4. ábraNégyféle erőrendszer ugyanazon a lemezen. A szaggatott vonalak a hatásvonalak.

1.6 Egyenértékűség és az egyenértékűségi kijelentés

Két erőrendszert egyenértékűnek nevezünk, ha ugyanarra a testre működtetve ugyanolyan és ugyanakkora hatást (gyorsulást, szöggyorsulást) hoznának létre — vagyis helyettesíthetők egymással. Jele az egyenlőségjel fölé tett pont:

Egyenértékűségi kijelentés (tankönyv 3.7)
(F‾1,F‾2)  =˙  (F‾4,F‾5,F‾6)(\underline{F}_1, \underline{F}_2) \ekv (\underline{F}_4, \underline{F}_5, \underline{F}_6)

A   =˙  \ekv jel nem a vektorok azonosságát fejezi ki, hanem kötött vektorokból álló erőrendszerek azonos hatását — ezért ezt nem egyenletnek, hanem egyenértékűségi kijelentésnek hívjuk. Egyébként úgy viselkedik, mint egy közönséges egyenlőség:

  • tranzitív: ha A  =˙  BA \ekv B és A  =˙  CA \ekv C, akkor B  =˙  CB \ekv C;
  • mindkét oldal bővíthető ugyanazzal az erővel (és ugyanaz el is vehető mindkettőből);
  • egy erő átvihető a másik oldalra ellentett előjellel: mindkét oldalt kiegészítjük −B‾3-\underline{B}_3-mal, és a jobb oldalon a (B‾3,−B‾3)(\underline{B}_3, -\underline{B}_3) pár zéruserő;
  • egy egyensúlyi erőrendszer hozzáadása vagy elvétele nem változtatja meg az eredőt.

Azt az egyetlen hatást, amely egyenértékű az erőrendszerrel, az erőrendszer eredőjének nevezzük (R‾\underline{R}, az angol resultant után). Mivel egyetlen hatás, a zárójelet elhagyjuk. Ha az eredő zéruserő, az erőrendszer egyensúlyi:

Eredő
(F‾1,F‾2,F‾3)  =˙  R‾(\underline{F}_1, \underline{F}_2, \underline{F}_3) \ekv \underline{R}
Egyensúlyi erőrendszer
(G‾1,G‾2,G‾3)  =˙  O‾(\underline{G}_1, \underline{G}_2, \underline{G}_3) \ekv \underline{O}

A kijelentéseket elsősorban a feladatok kijelölésére használjuk: ha benne minden erőt hiánytalanul felsoroltunk, a belőle írt skaláregyenletekből sem marad ki semmi. A cél mindig olyan egyenlet, amelyben az ismeretlenek közül csak egy szerepel. Háromféle feladat van:

1. típus

Helyettesítés

(F‾1,F‾2,F‾3)  =˙  R‾(\underline{F}_1, \underline{F}_2, \underline{F}_3) \ekv \underline{R}

Az erőrendszert egyetlen hatással — az eredővel — vagy speciális tulajdonságú erőkkel helyettesítjük. Az ismert és az ismeretlen mennyiségek a két oldalon szétválnak.

2. típus

Egyensúlyozás

(F‾1,F‾2,C‾,D‾)  =˙  O‾(\underline{F}_1, \underline{F}_2, \underline{C}, \underline{D}) \ekv \underline{O}

Az ismert erőkhöz olyan erőket keresünk, amelyekkel együtt az eredő zéruserő. Ez egyensúlyi kijelentés: az ismert és az ismeretlen erők ugyanazon az oldalon állnak, a jobb oldalon O‾\underline{O}.

3. típus

Kiegészítés

(A‾,B‾,P‾)  =˙  R‾(\underline{A}, \underline{B}, \underline{P}) \ekv \underline{R}

A kettő keveréke: úgy adunk hozzá egy speciális P‾\underline{P} erőt, hogy az eredő is speciális (pl. vízszintes) legyen. Mindkét oldalon van ismeretlen.

Minden erőrendszer egyensúlyozható (tankönyv 3.5)

Ha ki tudjuk számítani egy erőrendszer eredőjét, (F‾1,F‾2,F‾3)  =˙  R‾(\underline{F}_1, \underline{F}_2, \underline{F}_3) \ekv \underline{R}, akkor az eredő ellentettjének hozzáadásával (F‾1,F‾2,F‾3,−R‾)  =˙  O‾(\underline{F}_1, \underline{F}_2, \underline{F}_3, -\underline{R}) \ekv \underline{O} egyensúlyi kijelentést kapunk: minden erőrendszer egyensúlyozható az eredőjének ellentettjével. A gyakorlatban az egyetlen erő helyett több ismeretlen erővel egyensúlyozunk — ezek is a bal oldalra kerülnek.

Ezt jegyezd meg

A feladat első sora mindig a kijelentés. Előbb leírod, hogy mi mivel egyenértékű (vagy mi van egyensúlyban), és csak utána jönnek a vetületi (később nyomatéki) egyenletek — mindegyik ebből a sorból olvasható ki. A kidolgozott feladatokban ezért ez az 1. lépés.

Próbáld ki – a tankönyv 3.2. ábrája lépésenként

geometriai ábraxyF₁ = 2 kNF₂ = 2 kNF₃ = 2,5 kNF₄ = 4 kN30°30°vektorábra1 kN (erőlépték)

Az egyenértékűségi kijelentés alakul

  1. (F‾1,F‾2,F‾3,F‾4)  =˙  R‾(\underline{F}_1, \underline{F}_2, \underline{F}_3, \underline{F}_4) \ekv \underline{R}

A kiinduló egyenértékűségi kijelentés: a négy erő együtt ugyanazt a hatást fejti ki, mint az eredő.

Ugyanez számítással

∑Fix ⁣→ : 0+2sin⁡30∘+2,5+4cos⁡30∘=Rx  ⇒  Rx=6,964 kN (→)\Fx 0 + 2\sin 30^\circ + 2{,}5 + 4\cos 30^\circ = R_x \;\Rightarrow\; R_x = 6{,}964\ \text{kN}\ (\rightarrow)
∑Fiy ⁣↑ : 2+2cos⁡30∘+0−4sin⁡30∘=Ry  ⇒  Ry=1,732 kN (↑)\Fy 2 + 2\cos 30^\circ + 0 - 4\sin 30^\circ = R_y \;\Rightarrow\; R_y = 1{,}732\ \text{kN}\ (\uparrow)
R=6,9642+1,7322=7,176 kN,tg⁡αR=1,7326,964  ⇒  αR=13,97∘R = \sqrt{6{,}964^2 + 1{,}732^2} = 7{,}176\ \text{kN},\qquad \operatorname{tg}\alpha_R = \frac{1{,}732}{6{,}964} \;\Rightarrow\; \alpha_R = 13{,}97^\circ

A vetületi egyenletek bal oldalán a kijelentés bal oldalának erői állnak sorban, a jobb oldalon az eredő megfelelő komponense.

1.7 Egyensúly és a zéruserő

Ha egy közös metszéspontú erőrendszer eredője zéruserő, az erőrendszer egyensúlyi. Szerkesztésben ez azt jelenti, hogy a vektorsokszög bezárul: az utolsó vektor vége pontosan visszaér az első kezdőpontjába. Számításban két skalár egyenletet ad síkban, és ez a két egyenlet két ismeretlen meghatározására elég.

Síkbeli egyensúly közös metszéspontú erőkre
(F‾1,…,F‾n)  =˙  O‾⟹∑Fix ⁣→ : F1x+⋯+Fnx=0,∑Fiy ⁣↑ : F1y+⋯+Fny=0(\underline{F}_1, \dots, \underline{F}_n) \ekv \underline{O}\quad\Longrightarrow\quad \Fx F_{1x} + \dots + F_{nx} = 0,\qquad \Fy F_{1y} + \dots + F_{ny} = 0
Két tétel, amit tudni kell (tankönyv 3.3.1.1)
  • Két erő akkor van egyensúlyban, ha közös a hatásvonaluk, azonos a nagyságuk és ellentétes az irányuk.
  • Három erő akkor van egyensúlyban, ha közös metszéspontúak és zárt vektorháromszög szerkeszthető belőlük — ez egyben azt is megköveteli, hogy egy közös síkban legyenek.
Három erő egy pontonF₁F₂F₃A vektorháromszög bezárulF₁F₂F₃az utolsó vektor végea kiindulópontba ér
5. ábraEgyensúly esetén a vektorháromszög zárt: nincs „maradék” vektor.

Három módszer. Szerkesztéssel két ábrát rajzolunk: a geometriai ábrán a test méretarányos rajza és a hatásvonalak, a vektorábrán az erők nagyságával arányos nyilak — a két ábra léptéke más (hossz, ill. erő), az utóbbié az erőlépték; a vektorokat a vektorábrában adjuk össze, mert ott szabadon eltolhatók. Számítással a kijelentésből vetületi (később nyomatéki) egyenleteket írunk, lehetőleg egy-egy ismeretlennel. A grafoanalitikus út a kettő keveréke: vázlat, és abban geometriai összefüggésekből egyenletek.

Miért merőleges tengelyekre? Elvileg bármely két, nem párhuzamos irányba írhatnánk vetületi egyenletet, jobb oldalon Rcos⁡αRR\cos\alpha_R-rel és Rsin⁡αRR\sin\alpha_R-rel — de az kétismeretlenes, nemlineáris egyenletrendszer volna. Ha az eredőre a két merőleges komponensével gondolunk, és az egyenleteket ezekkel párhuzamosan írjuk, a másik komponens mindig kiesik: két egyismeretlenes egyenletet kapunk.

A tankönyvben ígyHincz–Németh 3.3.1.2

A tankönyv minden vetületi egyenlet elején kiírja az egyenlet jellegét és a pozitív irányt: ∑Fix ⁣→ : F1x+F2x+F3x=Rx\Fx F_{1x} + F_{2x} + F_{3x} = R_x, ∑Fiy ⁣↑ : F1y+F2y+F3y=Ry\Fy F_{1y} + F_{2y} + F_{3y} = R_y. Így egy soron következő erő komponensénél elég az irányát a nyíllal összevetni az előjelhez — és bármilyen szünet után folytatható, mert a sor elején ott áll, mit csinálunk.

1.8 Vetítés tetszőleges tengelyre

A komponens tulajdonképpen vetület: az FxF_x nem más, mint az erő vetülete az xx tengelyre. Semmi nem köti meg azonban, hogy csak a koordinátatengelyekre vetítsünk — bármilyen tt irányra ugyanúgy megtehetjük, és a képlet is ugyanaz marad, csak a bezárt szöget kell jól meghatározni.

Vetület egységvektorral
Ft=Fcos⁡ϑ=F‾⋅e‾t=Fxetx+FyetyF_t = F\cos\vartheta = \underline{F}\cdot\underline{e}_t = F_x e_{tx} + F_y e_{ty}

Itt ϑ\vartheta az erő és a tengely által bezárt szög, e‾t\underline{e}_t pedig a tengely irányába mutató egységvektor. Ha a bezárt szög tompaszög, a vetület negatív: az erő „hátrafelé” mutat a tengely irányához képest. A vetítés lineáris művelet, ezért az egyes vetületek összege mindig megegyezik az eredő vetületével — ez kiváló ellenőrzési lehetőség.

Próbáld ki – forgasd a t tengelyt

xytF₁F₂F₃F₄

A pontok a nyilak merőleges vetületei a t tengelyen.

Erőbezárt szögFit [N]
F₁85°+0,436
F₂125°−3,441
F₃170°−7,878
F₄145°−3,277
Σ Fit-14,161

Amit érdemes észrevenni

Az eredő vetülete Rt=−14,161R_t = -14{,}161 N, ugyanannyi, mint az egyes vetületek összege. A vetítés lineáris művelet: előbb összegezni és utána vetíteni ugyanaz, mint előbb vetíteni és utána összegezni.

(Az eredő: R = 15,464 N, αR = -31,31°)

1.9 Skaláris szorzat

Két vektor szorzásánál meg kell mondanunk, mi az eredmény jellege. A skaláris (pont-) szorzat eredménye egyetlen szám, amely a két vektor hosszával és a bezárt szög koszinuszával arányos — és ugyanez a komponensekből is kiszámítható:

Skaláris szorzat kétféleképpen (tankönyv 2.16–2.17)
a‾⋅b‾=∣a‾∣ ∣b‾∣cos⁡φ=axbx+ayby (+ azbz)\underline{a}\cdot\underline{b} = |\underline{a}|\,|\underline{b}|\cos\varphi = a_x b_x + a_y b_y\ (+\, a_z b_z)

A szorzat felcserélhető (a‾⋅b‾=b‾⋅a‾\underline{a}\cdot\underline{b} = \underline{b}\cdot\underline{a}), és mivel a bezárt szög 0° és 180° között van, az előjel csak a szögtől függ. A tankönyv hat speciális esete:

Egységvektorral

a‾⋅e‾=∣a‾∣cos⁡φ\underline{a}\cdot\underline{e} = |\underline{a}|\cos\varphi

a másik vektor egységvektor irányú vetülete

Önmagával

a‾⋅a‾=∣a‾∣2\underline{a}\cdot\underline{a} = |\underline{a}|^2

a hossz négyzete

Nullvektorral

a‾⋅0‾=0\underline{a}\cdot\underline{0} = 0

mindig nulla

Merőlegesek

a‾⊥b‾ ⇒ a‾⋅b‾=0\underline{a}\perp\underline{b}\ \Rightarrow\ \underline{a}\cdot\underline{b} = 0

cos 90° = 0

Azonos irány

a‾⋅b‾=+∣a‾∣∣b‾∣\underline{a}\cdot\underline{b} = +|\underline{a}||\underline{b}|

φ = 0°, pozitív

Ellentétes irány

a‾⋅b‾=−∣a‾∣∣b‾∣\underline{a}\cdot\underline{b} = -|\underline{a}||\underline{b}|

φ = 180°, negatív

Alkalmazás

Hossz

∣a‾∣=a‾⋅a‾=ax2+ay2+az2|\underline{a}| = \sqrt{\underline{a}\cdot\underline{a}} = \sqrt{a_x^2 + a_y^2 + a_z^2}

Alkalmazás

Két vektor szöge

cos⁡φ=a‾⋅b‾∣a‾∣ ∣b‾∣=axbx+ayby+azbz∣a‾∣ ∣b‾∣\cos\varphi = \frac{\underline{a}\cdot\underline{b}}{|\underline{a}|\,|\underline{b}|} = \frac{a_x b_x + a_y b_y + a_z b_z}{|\underline{a}|\,|\underline{b}|}

Próbáld ki – a szorzat előjele és a vetület

xy|b|·cos φ = 3,07φ = 46,7°aba·b > 0

Húzd a végpontokat. A vastag sáv a b vetülete az a irányára. 90° közelében az ábra „bekattan”.

Geometriával

∣a‾∣∣b‾∣cos⁡φ|\underline{a}||\underline{b}|\cos\varphi
=5,220⋅4,472⋅cos⁡46,7∘= 5{,}220\cdot 4{,}472\cdot\cos 46{,}7^\circ
=16,000= 16{,}000

Komponensekkel

axbx+aybya_x b_x + a_y b_y
=5,00⋅2,00+1,50⋅4,00= 5{,}00\cdot2{,}00 + 1{,}50\cdot4{,}00
=16,000= 16{,}000
a · b = 16,000 — pozitív — hegyesszög
a‾=[5,001,50],b‾=[2,004,00],cos⁡φ=16,0005,220⋅4,472=0,6854\underline{a} = \begin{bmatrix} 5{,}00 \\ 1{,}50 \end{bmatrix},\quad \underline{b} = \begin{bmatrix} 2{,}00 \\ 4{,}00 \end{bmatrix},\quad \cos\varphi = \frac{16{,}000}{5{,}220\cdot4{,}472} = 0{,}6854

A két számítás mindig ugyanazt adja — a skaláris szorzat a két vektor közös jellemzője, nem a koordináta-rendszeré. A vetület: b‾⋅e‾a=∣b‾∣cos⁡φ\underline{b}\cdot\underline{e}_a = |\underline{b}|\cos\varphi, itt 3,0653{,}065. Az előjel csak a szögtől függ: hegyesszög +, tompaszög −, derékszög 0.

1.10 Térbeli vektorok

Térben semmi új nem történik, csak egy harmadik komponens is megjelenik. Az összeadás továbbra is komponensenként zajlik, a hosszt a térbeli Pitagorasz-tétel adja, az irányt pedig a tengelyekkel bezárt szögek — az úgynevezett iránykoszinuszok — írják le. A három szög nem független: a nagyság és a három szög négy adat volna, de köztük egy összefüggés van.

∣F‾∣=Fx2+Fy2+Fz2|\underline{F}| = \sqrt{F_x^2 + F_y^2 + F_z^2}
cos⁡αx=Fx∣F‾∣,cos⁡αy=Fy∣F‾∣,cos⁡αz=Fz∣F‾∣\cos\alpha_x = \frac{F_x}{|\underline{F}|},\quad \cos\alpha_y = \frac{F_y}{|\underline{F}|},\quad \cos\alpha_z = \frac{F_z}{|\underline{F}|}
cos⁡2αx+cos⁡2αy+cos⁡2αz=1(elleno˝rzeˊs)\cos^2\alpha_x + \cos^2\alpha_y + \cos^2\alpha_z = 1\quad(\text{ellenőrzés})

Térbeli közös metszéspontú erőrendszer eredőjét három vetületi egyenlettel számoljuk: ∑Fix ⁣→ : ⋯=Rx\Fx \dots = R_x, ∑Fiy ⁣↑ : ⋯=Ry\Fy \dots = R_y, ∑Fiz ⁣↗ : ⋯=Rz\Fz \dots = R_z.

xyzFxFyFzF
6. ábraTérbeli erő és három komponense.

1.11 Vektoriális szorzat

A vektoriális (kereszt-) szorzat eredménye vektor: a‾×b‾\underline{a}\times\underline{b} merőleges mindkét vektorra (a síkjukra), nagysága a két vektor által kifeszített paralelogramma területe, ∣a‾∣∣b‾∣sin⁡φ|\underline{a}||\underline{b}|\sin\varphi, irányítását a jobbkéz-szabály adja. A sorrend számít: a‾×b‾=−b‾×a‾\underline{a}\times\underline{b} = -\underline{b}\times\underline{a}. Párhuzamos vektorok szorzata nullvektor (a paralelogramma elfajul), és a nullvektorral vett szorzat is nullvektor. A 2. modulban ez adja a nyomatékot: M‾P=r‾×F‾\underline{M}_P = \underline{r}\times\underline{F}.

Az egységvektorok szorzatai
i‾×j‾=k‾,j‾×k‾=i‾,k‾×i‾=j‾,i‾×i‾=j‾×j‾=k‾×k‾=0‾\underline{i}\times\underline{j} = \underline{k},\quad \underline{j}\times\underline{k} = \underline{i},\quad \underline{k}\times\underline{i} = \underline{j},\qquad \underline{i}\times\underline{i} = \underline{j}\times\underline{j} = \underline{k}\times\underline{k} = \underline{0}
j‾×i‾=−k‾,k‾×j‾=−i‾,i‾×k‾=−j‾\underline{j}\times\underline{i} = -\underline{k},\quad \underline{k}\times\underline{j} = -\underline{i},\quad \underline{i}\times\underline{k} = -\underline{j}
Komponensekkel (tankönyv 2.20)
a‾×b‾=[aybz−azbyazbx−axbzaxby−aybx]\underline{a}\times\underline{b} = \begin{bmatrix} a_y b_z - a_z b_y \\ a_z b_x - a_x b_z \\ a_x b_y - a_y b_x \end{bmatrix}
Determinánsos kifejtés (tankönyv 2.21)
a‾×b‾=∣i‾j‾k‾axayazbxbybz∣\underline{a}\times\underline{b} = \begin{vmatrix} \underline{i} & \underline{j} & \underline{k} \\ a_x & a_y & a_z \\ b_x & b_y & b_z \end{vmatrix}

A determinánst úgy fejtjük ki, hogy az első sor elemeit pozitív előjellel szorozzuk a tőlük jobbra-lefelé, negatív előjellel a balra-lefelé lépve elérhető elemekkel — a szélén a másik oldalon folytatva. Nézd végig lépésenként:

Nézd végig – a determináns hat átlója

ijkaxayazbxbybz

Zöld: jobbra-lefelé átló, + előjel · piros: balra-lefelé átló, − előjel. A szélen átlépünk a másik oldalra.

A képlet épül — 0 / 6 átló

a‾×b‾= ?\underline{a}\times\underline{b} = \ ?

Számpélda — írd át a komponenseket

a =
b =
a‾×b‾=[2⋅6−3⋅53⋅4−1⋅61⋅5−2⋅4]=[−36−3]\underline{a}\times\underline{b} = \begin{bmatrix} 2\cdot6 - 3\cdot5 \\ 3\cdot4 - 1\cdot6 \\ 1\cdot5 - 2\cdot4 \end{bmatrix} = \begin{bmatrix} -3 \\ 6 \\ -3 \end{bmatrix}

Ellenőrzés: az eredmény merőleges mindkettőre — a‾⋅(a‾×b‾)=0\underline{a}\cdot(\underline{a}\times\underline{b}) = 0, b‾⋅(a‾×b‾)=0\underline{b}\cdot(\underline{a}\times\underline{b}) = 0.

Térben is látható

A 2. modulban a Film3DVektorSzorzat forgatható jelenete mutatja, hogyan áll merőlegesen a szorzat a két vektor síkjára, és mekkora a paralelogramma. Ott a szorzat már a nyomaték lesz.

Szótár: ahogy itt mondjuk, és ahogy a tankönyv

Itt és a gyakorlatonA tankönyvben
irányszög (α\alpha)hajlásszög
zérusvektor, 0‾\underline{0}nullvektor; erőrendszernél zéruserő, O‾\underline{O}
lánc-szabály, „tip-to-tail”nyílfolytonos összefűzés, nyílt vektorsokszög
bezárt szög ϑ\vartheta (vetítésnél)φab\varphi_{ab} (skaláris szorzatnál)
a komponensek összege = eredő(F‾1,F‾2)  =˙  R‾(\underline{F}_1, \underline{F}_2) \ekv \underline{R}, majd ∑Fix ⁣→ : \Fx, ∑Fiy ⁣↑ : \Fy
egységvektor e‾\underline{e}e‾\underline{e}; tengelyirányban i‾,j‾,k‾\underline{i}, \underline{j}, \underline{k}

2. rész

Kidolgozott feladatok

A gyakorlat három feladata, lépésenként, a tankönyv írásmódjával: az első lépés mindig a kijelentés. Először mindig próbáld meg magad — a lépések csak akkor érnek valamit, ha van mihez hasonlítanod.

GYF‑1

Három térbeli vektor összege

⏱ 1 perc

Feladat

Határozd meg az alábbi három vektor összegét!

F‾1=[526] kN,F‾2=[−34−9] kN,F‾3=[811−10] kN\underline{F}_1 = \begin{bmatrix} 5 \\ 2 \\ 6 \end{bmatrix}\ \text{kN},\quad \underline{F}_2 = \begin{bmatrix} -3 \\ 4 \\ -9 \end{bmatrix}\ \text{kN},\quad \underline{F}_3 = \begin{bmatrix} 8 \\ 11 \\ -10 \end{bmatrix}\ \text{kN}

Megoldás

0 / 4 lépés

Előbb próbáld meg magad! Ha elakadtál, tárd fel a megoldást lépésenként.

Ugyanez 3D-ben – forgatható jelenet

A 3D jelenet betöltése…
GYF‑2

Négy erő: komponensek, összeg és vetületek

⏱ 8 perc

Feladat

Az ábrán négy erő látható: F1=5 NF_1 = 5\ \text{N}, F2=6 NF_2 = 6\ \text{N}, F3=8 NF_3 = 8\ \text{N}, F4=4 NF_4 = 4\ \text{N}.

a) Írd fel a négy vektor elemeit! b) Határozd meg a négy vektor összegét! c) Határozd meg a négy vektor vetületét a tt tengelyre!

xyt40°55°25°F₁F₂F₃F₄F₁ = 5 N, F₂ = 6 N, F₃ = 8 N, F₄ = 4 Na t tengely az x tengellyel 55°-ot zár be, a második síknegyed felé
A feladat ábrája: négy erő és a ferde t tengely.

Megoldás

0 / 7 lépés

Előbb próbáld meg magad! Ha elakadtál, tárd fel a megoldást lépésenként.

Ugyanez filmen – nézd végig, hogyan áll össze az eredő

FilmGYF‑2 · Négy erő eredője lépésről lépésre6 fejezet · 22 s
xy

Kattints egy fejezetre az ugráshoz, vagy húzd az idősávot.

GYF‑3

A hiányzó erő egyensúly esetén

⏱ 5 perc

Feladat

Az ábrán látható három vektor összege zérusvektor. Az F‾1\underline{F}_1 és F‾2\underline{F}_2 vektorok nagysága egyaránt 150 N150\ \text{N}.

Számítsd ki az F‾3\underline{F}_3 vektor elemeit, a vektor nagyságát és irányát!

xyF₁F₂F₃ = ?55°25°F₁ = F₂ = 150 N · a három vektor összege zérusvektor · F₃ nem méretarányos
A feladat ábrája: két ismert és egy ismeretlen erő.

Megoldás

0 / 6 lépés

Előbb próbáld meg magad! Ha elakadtál, tárd fel a megoldást lépésenként.

Ugyanez filmen – a vektorsokszög bezárul

FilmGYF‑3 · A hiányzó erő: a vektorsokszög bezárul5 fejezet · 15 s
xy−86,04122,8763,39−135,95

Egyensúlynál a lánc mindig visszaér a kiindulópontba — a hiányzó erő az, ami bezárja.

3. rész

Kalkulátorok

Ugyanazok a számítások tetszőleges adatokkal. Használd a házi feladat ellenőrzésére, vagy arra, hogy ráérezz, mi hogyan változik.

Síkbeli erőrendszer eredője

Legfeljebb négy erő, nagysággal és irányszöggel megadva. A nyilak végét húzni is lehet, és a láncszabály kapcsolóval megnézheted a vektorsokszöget is.

Vektorok összeadása
xyF1F2F3R = 13,81

Húzd bármelyik nyíl végét. Láncszabálynál az eredő az origóból a lánc végéig mutat.

F1N°
F2N°
F3N°
–Fx [N]Fy [N]
F1+3,830+3,214
F2+6,000+0,000
F3+3,381−7,250
R13,211-4,037
R=Rx2+Ry2=13,814 NR = \sqrt{R_x^2 + R_y^2} = 13{,}814\ \text{N}
αR=arctg⁡RyRx=−16,99∘\alpha_R = \operatorname{arctg}\frac{R_y}{R_x} = -16{,}99^\circ

Térbeli vektorok összege

Komponensekkel megadott vektorok összege, az eredő hossza és a tengelyekkel bezárt szögei. Alaphelyzetben a GYF‑1 adatai vannak betöltve.

Térbeli vektorok összege
Vektorxyznagyság
F18,06
F210,30
F316,88
R10,0017,00-13,0023,62

Eredő

R‾=[10,0017,00−13,00] kN\underline{R} = \begin{bmatrix} 10{,}00 \\ 17{,}00 \\ -13{,}00 \end{bmatrix}\ \text{kN}
∣R‾∣=Rx2+Ry2+Rz2=23,622 kN|\underline{R}| = \sqrt{R_x^2+R_y^2+R_z^2} = 23{,}622\ \text{kN}

Az eredő iránya (tengelyekkel bezárt szögek)

cos⁡αx=Rx∣R∣⇒αx=65,0∘\cos\alpha_x = \tfrac{R_x}{|R|} \Rightarrow \alpha_x = 65{,}0^\circ
αy=44,0∘\alpha_y = 44{,}0^\circ
αz=123,4∘\alpha_z = 123{,}4^\circ
Mire használd a kalkulátort

Arra, hogy ellenőrizz, ne arra, hogy helyetted számoljon. A zárthelyin nem lesz nálad — a kalkulátor akkor ér valamit, ha előbb papíron megcsinálod a feladatot, és utána nézed meg, egyezik-e.

4. rész

Gyakorlás

Minden feladat új számokkal generálódik, az „új feladat” gombbal pedig végtelen sokat kaphatsz. A megoldást csak akkor nézd meg, ha már próbálkoztál.

Előbb játssz – a szemed is tanuljon

Játék

Zárd be a sokszöget!

1 / 5. kör0 pont

Egy csomópontban 2–3 erő hat. A vektorábrában felépül a lánc — te pedig a csomópontból húzd ki azt az erőt, amelyik egyensúlyba hozza a rendszert. Ha jó, a sokszög bezárul.

geometriai ábra — a csomópontvektorábra — a lánc

Aztán az ötlet – fogalmi kvíz

KvízÉrted, vagy csak számolod?

Tizenkét kérdés a modul tipikus félreértéseiről. Minden válasz után rövid magyarázat.

Kérdések betöltése…

Hibakereső – találd meg a hibát

HibakeresőKomponensek — melyik szögfüggvény?1 / 4

Az alábbi megoldás egy helyen hibás. Kattints arra a lépésre, ahol a hiba van!

F = 20 kN, az erő a függőlegestől (az y tengelytől) 30°-kal jobbra dől felfelé. Add meg a komponenseket!

Számolós gyakorlás

További feladattípusok
Mikor mehetsz tovább

Akkor vagy készen ezzel a modullal, ha a komponensekre bontást és az eredő számítását öt feladatból ötször hibátlanul megcsinálod — és ami fontosabb: az előjelek is automatikusan jönnek, nem kell gondolkodnod rajtuk. És ha minden feladatot a kijelentéssel kezdesz. A következő modulban ugyanezeket a lépéseket fogod használni, csak már a nyomatékkal együtt.