Három térbeli vektor összege
Feladat
Határozd meg az alábbi három vektor összegét!
Megoldás
0 / 4 lépésElőbb próbáld meg magad! Ha elakadtál, tárd fel a megoldást lépésenként.
Minden statikai számítás itt kezdődik: hogyan írunk le egy erőt számokkal, hogyan adunk össze erőket, és mit jelent az, hogy egy test egyensúlyban van.
1. rész
Tizenegy rövid alfejezet, a tankönyv 2.4. és 3.1–3.3. fejezetének gondolatmenetén. Az ábrákat próbáld ki: a mozgatható ábrák többet tanítanak, mint tíz sor magyarázat.
Az erő a testek kölcsönhatásának mértéke: olyan hatás, amely a test mozgásállapotát vagy alakját megváltoztathatja. Vektormennyiség — nem elég megmondani, hogy mekkora, azt is tudni kell, merre hat és hol támad. Egy erőt négy adat jellemez: a támadáspont, a hatásvonal (a támadásponton át az erővektorral párhuzamosan húzott egyenes), a nagyság és az irány a hatásvonalon belül.
Mivel egy erő hatása attól is függ, hol támad (egy seprűnyelet a végén vagy a közepén megfogva más erőt kell kifejtenünk ugyanahhoz a vödörhöz), az erő kötött vektor: a támadáspont hozzátartozik. A megadásához ezért a támadáspontba mutató helyvektor és az erővektor együtt kell — síkban ez 2 + 2 = 4 szám, térben 3 + 3 = 6 szám. (A 2. modulban megjelenő nyomaték ezzel szemben szabad vektor lesz.)
Az erő mindig kölcsönhatásból származik: ha az egyik test erőt fejt ki a másikra, a másik ugyanakkora és ellentett erővel hat vissza — ez a hatás–ellenhatás törvénye. Merev testek statikájában az erő a saját hatásvonala mentén szabadon eltolható anélkül, hogy a test egyensúlya megváltozna; ez teszi lehetővé, hogy erőrendszereket egyszerűbb, egyenértékű rendszerekkel helyettesítsünk.
A tankönyv háromféle jelet használ ugyanarra az erőre: (dőlt, aláhúzás nélkül) az erő nagysága, egy szám; (aláhúzva) az erővektor, a komponensek oszlopa; a kalligrafikus pedig a teljes erő a támadáspontjával együtt — ez szerepel az erőrendszerekben és az egyenértékűségi kijelentésekben. Kézírásban az aláhúzás jelöli a vektort; ezen az oldalon is így írjuk.
Egy síkbeli erőt kétféleképpen adhatunk meg: vagy a nagyságával és a hajlásszögével, vagy a két komponensével (a koordinátatengelyekre vett merőleges vetületekkel, oszlopvektorban egymás alá írva). A kettő ugyanazt az információt hordozza, csak más alakban — és a számoláshoz szinte mindig a komponenses alak a kényelmesebb, mert komponenseket egyszerűen össze lehet adni.
Oda
Feltéve, hogy az szöget az tengelytől mértük.
Vissza
Az csak és közé ad eredményt, ezért az ábra alapján mindig ellenőrizd a síknegyedet.
Próbáld ki
Húzd a vektor végét, vagy állítsd a csúszkákat.
Komponensek
A és a nem a komponenshez, hanem a szöghöz tartozik. Ha a szöget az tengelytől méred, a vízszintes komponenshez koszinusz jár. Ha viszont a rajz az tengelytől adja meg a szöget — és a feladatlapokon ez gyakran így van —, akkor felcserélődnek. Ne képletet magolj: rajzold be a derékszögű háromszöget, és nézd meg, melyik befogó van a szög mellett (szög melletti befogó / átfogó = koszinusz, szöggel szemközti befogó / átfogó = szinusz).
Néhány fogalom, amely a tankönyv 2.4. fejezetében szerepel, és amelyre a következő alfejezetek lépten-nyomon hivatkoznak.
1 hosszúságú
Olyan vektor, amelynek hossza 1: . Csak irányt hordoz. Bármely vektorból készíthetünk egyet, ha elosztjuk a hosszával: . A tengelyirányú egységvektorok:
0 hosszúságú
Olyan vektor, amelynek hossza 0: . Iránya nem meghatározott — ha kell, tetszőleges irányúnak gondolhatjuk. Az egyensúly nyelvén ez a zéruserő, jele az erőrendszereknél . Ellentettje önmaga.
Előjelváltás
Az ellentettje az a vektor, amelyet hozzáadva nullvektort kapunk: . Komponensenként ellentett, ugyanolyan hosszú, rajzban csak a nyíl fordul meg.
Ellentett hozzáadása
, komponensenként. Rajzban: a két vektort közös kezdőpontból mérve az a végpontjából az végpontjába mutat. A sorrend számít: .
Nyújtás, fordítás
Minden komponenst ugyanazzal a számmal szorzunk. A vektor megnyúlik vagy összenyomódik, negatív skalárnál meg is fordul. A éppen az ellentett, az .
Jelölés
Fizikai vektornál minden komponens és a nagyság is ugyanazt a mértékegységet viseli. A mértékegységet ezért skalárszorzóként egyszer, a vektor mögé írjuk — nem minden elemhez külön.
Próbáld ki – vektorműveletek rajzban és számmal
Húzd a nyilak végpontját. A lila nyíl az eredmény, a szaggatott a szerkesztés.
Művelet
Láncolás: a kezdőpontját az végpontjához toljuk, az összeg az kezdőpontjából a lánc végébe mutat. A szürke szaggatott a paralelogramma másik oldala — ugyanoda vezet.
Két erő összegét szerkesztéssel a paralelogramma-szabállyal vagy a vele egyenértékű láncszabállyal (nyílfolytonos összefűzés) kapjuk meg: a második vektort az első végéhez illesztjük, és az összeg az első kezdőpontjától a második végpontjáig mutat. Több vektornál ugyanez folytatódik, így alakul ki a nyílt vektorsokszög. A sorrend közömbös: , és a háromszög-egyenlőtlenség miatt .
Számításban viszont sosem szerkesztünk: komponensenként adunk össze. Ez a modul legfontosabb gyakorlati szabálya.
Az eredő nagysága általában nem az egyes erők nagyságának összege. csak akkor egyenlő -vel, ha a két erő pontosan egy irányba mutat. Ha ellentétes irányúak, a különbségüket kapod.
Ritkán vizsgáljuk egyetlen erő hatását. Egy vagy több testre ható erők csoportját erőrendszernek nevezzük, és közös zárójelben soroljuk fel az erőit: . A felsorolás az erők minden tulajdonságát tartalmazza (nagyság, irány, támadáspont), a sorrend közömbös, és az erőrendszernek nem kell egy testre ható összes erőt tartalmaznia.
Az erők elhelyezkedése alapján az erőrendszer síkbeli (minden erő egy közös síkban hat) vagy térbeli; és ettől függetlenül
A kettő kombinálható: „közös metszéspontú síkbeli”, „párhuzamos térbeli” stb. Ebben a modulban a közös metszéspontú erőrendszerekkel dolgozunk; a párhuzamos és a szétszórt rendszer eredőjét a 2. modulban számoljuk, mert ahhoz már a forgatónyomaték is kell.
Két erőrendszert egyenértékűnek nevezünk, ha ugyanarra a testre működtetve ugyanolyan és ugyanakkora hatást (gyorsulást, szöggyorsulást) hoznának létre — vagyis helyettesíthetők egymással. Jele az egyenlőségjel fölé tett pont:
A jel nem a vektorok azonosságát fejezi ki, hanem kötött vektorokból álló erőrendszerek azonos hatását — ezért ezt nem egyenletnek, hanem egyenértékűségi kijelentésnek hívjuk. Egyébként úgy viselkedik, mint egy közönséges egyenlőség:
Azt az egyetlen hatást, amely egyenértékű az erőrendszerrel, az erőrendszer eredőjének nevezzük (, az angol resultant után). Mivel egyetlen hatás, a zárójelet elhagyjuk. Ha az eredő zéruserő, az erőrendszer egyensúlyi:
A kijelentéseket elsősorban a feladatok kijelölésére használjuk: ha benne minden erőt hiánytalanul felsoroltunk, a belőle írt skaláregyenletekből sem marad ki semmi. A cél mindig olyan egyenlet, amelyben az ismeretlenek közül csak egy szerepel. Háromféle feladat van:
1. típus
Az erőrendszert egyetlen hatással — az eredővel — vagy speciális tulajdonságú erőkkel helyettesítjük. Az ismert és az ismeretlen mennyiségek a két oldalon szétválnak.
2. típus
Az ismert erőkhöz olyan erőket keresünk, amelyekkel együtt az eredő zéruserő. Ez egyensúlyi kijelentés: az ismert és az ismeretlen erők ugyanazon az oldalon állnak, a jobb oldalon .
3. típus
A kettő keveréke: úgy adunk hozzá egy speciális erőt, hogy az eredő is speciális (pl. vízszintes) legyen. Mindkét oldalon van ismeretlen.
Ha ki tudjuk számítani egy erőrendszer eredőjét, , akkor az eredő ellentettjének hozzáadásával egyensúlyi kijelentést kapunk: minden erőrendszer egyensúlyozható az eredőjének ellentettjével. A gyakorlatban az egyetlen erő helyett több ismeretlen erővel egyensúlyozunk — ezek is a bal oldalra kerülnek.
A feladat első sora mindig a kijelentés. Előbb leírod, hogy mi mivel egyenértékű (vagy mi van egyensúlyban), és csak utána jönnek a vetületi (később nyomatéki) egyenletek — mindegyik ebből a sorból olvasható ki. A kidolgozott feladatokban ezért ez az 1. lépés.
Próbáld ki – a tankönyv 3.2. ábrája lépésenként
Az egyenértékűségi kijelentés alakul
A kiinduló egyenértékűségi kijelentés: a négy erő együtt ugyanazt a hatást fejti ki, mint az eredő.
Ugyanez számítással
A vetületi egyenletek bal oldalán a kijelentés bal oldalának erői állnak sorban, a jobb oldalon az eredő megfelelő komponense.
Ha egy közös metszéspontú erőrendszer eredője zéruserő, az erőrendszer egyensúlyi. Szerkesztésben ez azt jelenti, hogy a vektorsokszög bezárul: az utolsó vektor vége pontosan visszaér az első kezdőpontjába. Számításban két skalár egyenletet ad síkban, és ez a két egyenlet két ismeretlen meghatározására elég.
Három módszer. Szerkesztéssel két ábrát rajzolunk: a geometriai ábrán a test méretarányos rajza és a hatásvonalak, a vektorábrán az erők nagyságával arányos nyilak — a két ábra léptéke más (hossz, ill. erő), az utóbbié az erőlépték; a vektorokat a vektorábrában adjuk össze, mert ott szabadon eltolhatók. Számítással a kijelentésből vetületi (később nyomatéki) egyenleteket írunk, lehetőleg egy-egy ismeretlennel. A grafoanalitikus út a kettő keveréke: vázlat, és abban geometriai összefüggésekből egyenletek.
Miért merőleges tengelyekre? Elvileg bármely két, nem párhuzamos irányba írhatnánk vetületi egyenletet, jobb oldalon -rel és -rel — de az kétismeretlenes, nemlineáris egyenletrendszer volna. Ha az eredőre a két merőleges komponensével gondolunk, és az egyenleteket ezekkel párhuzamosan írjuk, a másik komponens mindig kiesik: két egyismeretlenes egyenletet kapunk.
A tankönyv minden vetületi egyenlet elején kiírja az egyenlet jellegét és a pozitív irányt: , . Így egy soron következő erő komponensénél elég az irányát a nyíllal összevetni az előjelhez — és bármilyen szünet után folytatható, mert a sor elején ott áll, mit csinálunk.
A komponens tulajdonképpen vetület: az nem más, mint az erő vetülete az tengelyre. Semmi nem köti meg azonban, hogy csak a koordinátatengelyekre vetítsünk — bármilyen irányra ugyanúgy megtehetjük, és a képlet is ugyanaz marad, csak a bezárt szöget kell jól meghatározni.
Itt az erő és a tengely által bezárt szög, pedig a tengely irányába mutató egységvektor. Ha a bezárt szög tompaszög, a vetület negatív: az erő „hátrafelé” mutat a tengely irányához képest. A vetítés lineáris művelet, ezért az egyes vetületek összege mindig megegyezik az eredő vetületével — ez kiváló ellenőrzési lehetőség.
Próbáld ki – forgasd a t tengelyt
A pontok a nyilak merőleges vetületei a t tengelyen.
| Erő | bezárt szög | Fit [N] |
|---|---|---|
| F₁ | 85° | +0,436 |
| F₂ | 125° | −3,441 |
| F₃ | 170° | −7,878 |
| F₄ | 145° | −3,277 |
| Σ Fit | -14,161 | |
Amit érdemes észrevenni
Az eredő vetülete N, ugyanannyi, mint az egyes vetületek összege. A vetítés lineáris művelet: előbb összegezni és utána vetíteni ugyanaz, mint előbb vetíteni és utána összegezni.
(Az eredő: R = 15,464 N, αR = -31,31°)
Két vektor szorzásánál meg kell mondanunk, mi az eredmény jellege. A skaláris (pont-) szorzat eredménye egyetlen szám, amely a két vektor hosszával és a bezárt szög koszinuszával arányos — és ugyanez a komponensekből is kiszámítható:
A szorzat felcserélhető (), és mivel a bezárt szög 0° és 180° között van, az előjel csak a szögtől függ. A tankönyv hat speciális esete:
Egységvektorral
a másik vektor egységvektor irányú vetülete
Önmagával
a hossz négyzete
Nullvektorral
mindig nulla
Merőlegesek
cos 90° = 0
Azonos irány
φ = 0°, pozitív
Ellentétes irány
φ = 180°, negatív
Alkalmazás
Alkalmazás
Próbáld ki – a szorzat előjele és a vetület
Húzd a végpontokat. A vastag sáv a b vetülete az a irányára. 90° közelében az ábra „bekattan”.
Geometriával
Komponensekkel
A két számítás mindig ugyanazt adja — a skaláris szorzat a két vektor közös jellemzője, nem a koordináta-rendszeré. A vetület: , itt . Az előjel csak a szögtől függ: hegyesszög +, tompaszög −, derékszög 0.
Térben semmi új nem történik, csak egy harmadik komponens is megjelenik. Az összeadás továbbra is komponensenként zajlik, a hosszt a térbeli Pitagorasz-tétel adja, az irányt pedig a tengelyekkel bezárt szögek — az úgynevezett iránykoszinuszok — írják le. A három szög nem független: a nagyság és a három szög négy adat volna, de köztük egy összefüggés van.
Térbeli közös metszéspontú erőrendszer eredőjét három vetületi egyenlettel számoljuk: , , .
A vektoriális (kereszt-) szorzat eredménye vektor: merőleges mindkét vektorra (a síkjukra), nagysága a két vektor által kifeszített paralelogramma területe, , irányítását a jobbkéz-szabály adja. A sorrend számít: . Párhuzamos vektorok szorzata nullvektor (a paralelogramma elfajul), és a nullvektorral vett szorzat is nullvektor. A 2. modulban ez adja a nyomatékot: .
A determinánst úgy fejtjük ki, hogy az első sor elemeit pozitív előjellel szorozzuk a tőlük jobbra-lefelé, negatív előjellel a balra-lefelé lépve elérhető elemekkel — a szélén a másik oldalon folytatva. Nézd végig lépésenként:
Nézd végig – a determináns hat átlója
Zöld: jobbra-lefelé átló, + előjel · piros: balra-lefelé átló, − előjel. A szélen átlépünk a másik oldalra.
A képlet épül — 0 / 6 átló
Számpélda — írd át a komponenseket
Ellenőrzés: az eredmény merőleges mindkettőre — , .
A 2. modulban a Film3DVektorSzorzat forgatható jelenete mutatja, hogyan áll merőlegesen a szorzat a két vektor síkjára, és mekkora a paralelogramma. Ott a szorzat már a nyomaték lesz.
| Itt és a gyakorlaton | A tankönyvben | Megjegyzés |
|---|---|---|
| irányszög () | hajlásszög | A tengellyel bezárt szög; a tankönyv térben α, β, γ-t ír. |
| zérusvektor, | nullvektor; erőrendszernél zéruserő, | Ugyanaz: 0 hosszúságú vektor. |
| lánc-szabály, „tip-to-tail” | nyílfolytonos összefűzés, nyílt vektorsokszög | Zárt vektorsokszög = egyensúly. |
| bezárt szög (vetítésnél) | (skaláris szorzatnál) | Mindig 0° és 180° közötti. |
| a komponensek összege = eredő | , majd , | Előbb a kijelentés, aztán a vetületi egyenletek. |
| egységvektor | ; tengelyirányban | Hossza 1. |
2. rész
A gyakorlat három feladata, lépésenként, a tankönyv írásmódjával: az első lépés mindig a kijelentés. Először mindig próbáld meg magad — a lépések csak akkor érnek valamit, ha van mihez hasonlítanod.
Feladat
Határozd meg az alábbi három vektor összegét!
Megoldás
0 / 4 lépésElőbb próbáld meg magad! Ha elakadtál, tárd fel a megoldást lépésenként.
Ugyanez 3D-ben – forgatható jelenet
Feladat
Az ábrán négy erő látható: , , , .
a) Írd fel a négy vektor elemeit! b) Határozd meg a négy vektor összegét! c) Határozd meg a négy vektor vetületét a tengelyre!
Megoldás
0 / 7 lépésElőbb próbáld meg magad! Ha elakadtál, tárd fel a megoldást lépésenként.
Ugyanez filmen – nézd végig, hogyan áll össze az eredő
Kattints egy fejezetre az ugráshoz, vagy húzd az idősávot.
Feladat
Az ábrán látható három vektor összege zérusvektor. Az és vektorok nagysága egyaránt .
Számítsd ki az vektor elemeit, a vektor nagyságát és irányát!
Megoldás
0 / 6 lépésElőbb próbáld meg magad! Ha elakadtál, tárd fel a megoldást lépésenként.
Ugyanez filmen – a vektorsokszög bezárul
Egyensúlynál a lánc mindig visszaér a kiindulópontba — a hiányzó erő az, ami bezárja.
3. rész
Ugyanazok a számítások tetszőleges adatokkal. Használd a házi feladat ellenőrzésére, vagy arra, hogy ráérezz, mi hogyan változik.
Legfeljebb négy erő, nagysággal és irányszöggel megadva. A nyilak végét húzni is lehet, és a láncszabály kapcsolóval megnézheted a vektorsokszöget is.
Húzd bármelyik nyíl végét. Láncszabálynál az eredő az origóból a lánc végéig mutat.
| – | Fx [N] | Fy [N] |
|---|---|---|
| F1 | +3,830 | +3,214 |
| F2 | +6,000 | +0,000 |
| F3 | +3,381 | −7,250 |
| R | 13,211 | -4,037 |
Komponensekkel megadott vektorok összege, az eredő hossza és a tengelyekkel bezárt szögei. Alaphelyzetben a GYF‑1 adatai vannak betöltve.
| Vektor | x | y | z | nagyság |
|---|---|---|---|---|
| F1 | 8,06 | |||
| F2 | 10,30 | |||
| F3 | 16,88 | |||
| R | 10,00 | 17,00 | -13,00 | 23,62 |
Eredő
Az eredő iránya (tengelyekkel bezárt szögek)
Arra, hogy ellenőrizz, ne arra, hogy helyetted számoljon. A zárthelyin nem lesz nálad — a kalkulátor akkor ér valamit, ha előbb papíron megcsinálod a feladatot, és utána nézed meg, egyezik-e.
4. rész
Minden feladat új számokkal generálódik, az „új feladat” gombbal pedig végtelen sokat kaphatsz. A megoldást csak akkor nézd meg, ha már próbálkoztál.
Előbb játssz – a szemed is tanuljon
Egy csomópontban 2–3 erő hat. A vektorábrában felépül a lánc — te pedig a csomópontból húzd ki azt az erőt, amelyik egyensúlyba hozza a rendszert. Ha jó, a sokszög bezárul.
Aztán az ötlet – fogalmi kvíz
Tizenkét kérdés a modul tipikus félreértéseiről. Minden válasz után rövid magyarázat.
Kérdések betöltése…
Hibakereső – találd meg a hibát
Az alábbi megoldás egy helyen hibás. Kattints arra a lépésre, ahol a hiba van!
Számolós gyakorlás
Akkor vagy készen ezzel a modullal, ha a komponensekre bontást és az eredő számítását öt feladatból ötször hibátlanul megcsinálod — és ami fontosabb: az előjelek is automatikusan jönnek, nem kell gondolkodnod rajtuk. És ha minden feladatot a kijelentéssel kezdesz. A következő modulban ugyanezeket a lépéseket fogod használni, csak már a nyomatékkal együtt.